12 éves lipicai

Üdvözlöm Kedves Viktor!

Kérem engedje meg nekem, hogy tegeződjünk, - amennyire a HÍD összejövetelein megismertem ezt közvetlenebbnek és egyszerűbbnek találjuk mindketten. Nagyon tetszett, ahogyan a lovaival bánik és a látványos eredmények. Egy 12 éves lipicai lovam van aki alapvetően fogatban versenyzett, de mióta nálam van (kb: 4 éve) többnyire úgy él mint egy ménesben. Nagyon keveset dolgozom vele. Most néhány napot csak ő volt otthon lóként és így több időm jutott rá. Futószáron és földön dolgoztunk aránylag jól, majd felültem rá. A gondok itt kezdődtek. Nem volt hajlandó lépni egyet sem. Inkább bakolt, ágaskodott, forgott. Sajnos csak egy napon volt segítségem, aki vezette, majd időről-időre elengedte és a ló szépen haladt lépésben és már hajlandó volt a szárról is tudomást venni. Azonban zömmel egyedül vagyok, így azt kellene kitalálnom, hogy így milyen módon tudnám rávenni, hogy elinduljon előre anélkül, hogy földbe akarna döngölni vagy teljes vágtában a kapuig rohanni. Gondolom, esetleg gyors volt a tempó az elvárás, de olyan szépen haladt. Örömmel és köszönettel venném, ha segítenél és tapasztalatoddal megkönnyítenéd a helyzetem.

Köszönettel és üdvözlettel, Éva.

2008.04.22

Kedves Éva!

Elképzelésem sincs mennyi tapasztalatod van lovak belovaglásáról, de úgy tűnik, hogy ez a ló egy kicsit sok még Neked, különösen, mivel azt írtad, hogy kezdő vagy. Egy fiatal lóval kezdeni nem egyszerű játék, de egy 12 éves lovat belovagolni az aztán az igazi kihívás. Ebben az életkorban a lónak már nagyon erős személyisége van, és nem adja be egykönnyen a derekát. Ettől függetlenül ugyanúgy kell kezdened vele, mint egy csikóval. A legjobb az lenne, ha korrekt földmunkával kezdenéd tanítani, hogy megtanuljon tisztelni és csak azután ülnél fel rá - úgy ahogy írtad – miközben valaki vezeti. Később, ha már futószáron jól dolgozik, ülj fel rá futószáron. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy ez a feladat messze meghaladja egy kezdő tudását! Megsérülhetsz és így nem éri meg a dolog. Fogadd meg a tanácsom és kérj hozzáértőtől segítséget. A pénz, amit egy félévi megfelelő tréningre költesz megtérül, és akárhogy is, az egészséged minden pénznél többet ér. Ha nem osztod a véleményem, és továbbra is magad akarsz hozzálátni, úgy nagyon sok szerencsét kívánok, “kösd fel a gatyát”, ahogy mondják, és COWBOY UP!

Minden jót kívánok!

És sok lószerencsét!

Victor

Ménesből frissen kivett ló

2 napja hoztam fel a lovamat ménesből, ahol esténként ugyan boxban volt, de vezetve lekötve gyakorlatilag nem. Ennek ellenére kb. 50 perc alatt kis lábemelési segítséggel felment a szállítóra, nem volt vele gond a szállítás alatt. Most kezdem a barátkozást, \"Parellizést\" vele, még nagyon ijedezik, új neki minden. Az előző lovamat is én lovagoltam már be, de nem ennyire nyers korától, vele nem volt gond, kicsit túlságosan is birka lett. Kérdésem az lenne, hogy milyen ütemben haladjak vele, jobb, ha mindennap foglalkozom vele igy földről, vagy hagyjam \"pihenni\", esetleg érdemes lenne elvinni Simonpusztára, vagy tul korai, / egyelőre nem is érek rá akkor/? A választ köszönettel és türelemmel várva, tisztelettel: Éva 2008.04.03 Kedves Éva! Kérdésed pontos megválaszolásához néhány további információra lenne szükségem, például mennyi idős a csikó, milyen nemű és így tovább, de megpróbálok válaszolni a meglévő adatok alapján. Feltételezem, hogy a csikó 2 max. 3 éves csődörcsikó, aki remek körülmények között ménesben nevelkedett. A lovat két nappal a szállítás előtt vettétek ki a ménesből, és egyedül állt egy boxban. Ha jól értem nem foglalkoztatok vele ez alatt a két nap alatt és ezután feltettétek a futóra anélkül, hogy hozzá lett volna szokva megkötéshez. Ha ez a ló teljesen mondjuk így, barátságos továbbra is, akkor a történet kissé zavaros számomra, de legalábbis csodával határos. Nyugodt fejjel gondoljuk végig: A ló társas lény (szociális állat), aki függ a csapatától, ménesétől. Egyszerűen nem tud(ná)nak megélni egyedül a természetben. Ha befogjuk őket, meg kell tanulniuk azt elfogadni minket alfa állatnak (főnöknek), hogy biztonságban érezzék magukat mellettünk, velünk. Még akkor is, ha minden nap dolgozunk velük, és sikerül jó kapcsolatot felépíteni és kommunikációt kialakítani velük, továbbra is a saját fajtájuk társaságát fogják előnyben részesíteni velünk szemben, egyszerűen nem olyanok, mint a kutyák. Térjünk vissza a Te esetedre: ez a kis ló ki lett véve a méneséből, el lett választva a barátaitól, és életében először egyedül be lett zárva egy boxba. Először a csikókat pár napig vagy akár pár hétig egy barátjukkal együtt teszem be a boxba, és a boxban kezdek el a csikóval dolgozni, hiszen az egy új hely, ahol mégis biztonságban érzi magát, mert mellette van a barátja. Ha már elértem egy jó kapcsolatot vele, a barátját átteszem a szomszéd boxba, ahol még mindig a közelében tudhatja. Amikor a ló megtanulta az első lépéseket, lehet vezetni félelem nélkül, adja a lábait, nyugodtan viselkedik, akkor kötöm meg először. Első megkötés Ehhez kiváló alkalmatosság egy bicikli gumi belső, amit a falhoz rögzítek, a közel a szomszédos boxban lévő barátjához. A puha gumit magasan falon ott kötöm meg a vezetőszárral. Nagyon fontos, hogy ha a ló megijed és meghúzza a kötelet, a rugalmas engedni fog a húzásnak és megnyúlik, így a ló nem sérül meg, vagy ami még rosszabb nem töri el a nyakát, amikor rángatni kezdi kötelet. Amikor a ló már elfogadta a megkötést, lepucolom, végig simogatom az egész testét és felveszem a lábait. Ha ez már könnyedén megy, elkezdek gyorsabban, határozottabban mozogni körülötte, ezzel azt próbálom elérni, hogy a ló hozzászokjon némi stresszhez, miközben nyugodt marad, ne pánikoljon, ha valami váratlan történik körülötte. Így a ló lépésről lépésre megtanulja, hogy megkötve is bízhat bennem. Ezután, mielőtt feltenném a futóra egy külön boxba teszem távolabb a barátaitól. Ott is megkötöm, amíg lassan megtanul nyugodt maradni egyedül is – ez különösen fontos lesz a szállításnál. Ha egy másik lóval együtt fog utazni először életében, akkor ha egy mód van rá azt a lovat a szomszéd boxban helyezem el, így megismerkedhetnek egymással. Első felvezetés a futóra Ez a könnyebbik része a dolognak, ha az első alapmunkát pontosan elvégeztük és a ló érti mit kérek tőle és bízik bennem. Többnyire az első futóra vezetésnél nem szokott lenni semmi probléma, mert a ló bízik bennem és még nincs rossz tapasztalata. Nem tudom a munka minden lépését elmagyarázni, ami idáig vezet, mert az túl hosszúra nyúlna, de annyit mondhatok, hogy a lónak minden körülmények között fel kell mennie a futóra az embert követve, nem pedig felhúzva, vagy ami még rosszabb egy csapat ember által felerőszakolva. Az első utazás Minden ló számára az első utazás hatalmas stresszt jelent és ez már a felvezetéssel elkezdődik. Ha úgy gondolod, hogy a lovad teljesen nyugodt volt az első utazása során, hát én megnézném a helyedben a videót, amin a kicsi ló először utazik. Azt hiszem megváltozna a véleményed. Az, hogy a ló nem ugrott ki a futóból, nem jelenti azt, hogy nem volt hatalmas stressz számára. Nagyon sok lovat ismerek, akik sok ezer kilométer utazás után sem viselik jól a szállítást. A világbajnok fedezőménünk, Dunnit Like a Cowboy éppen egy ilyen ló. Cowboy egész Amerikát és Európát körbeutazta. Nincs olyan nagy verseny, amin nem vett részt, és mégis ennyi év után még mindig egyszerűen utál utazni. De térjünk vissza a lovadhoz. A lovad nagyon sok rossz élményt, hatalmas stresszt kapott nagyon rövid idő alatt olyan módon, ami finoman szólva nem volt jó neki. Nem tudom megmondani mennyi idő felkészíteni egy lovat az első szállításra, de sokkal több időt és energiát igényel, mint két nap. Az idő hossza mindig az adott lótól függ. A ló minden alkalomból tanul egész életében, a rossz élményekből méginkább, hiszen, mint prédaállat nem engedheti meg magának, hogy kétszer hibázzon, különben nem marad életben a természetben. A negatív élmények hatása rövid idő alatt elég erőteljes volt a lovadnak, nem lepődnék meg, ha még mindig remegne kicsit. Kérdésed utolsó pontját illetően, “kis Parelli munkával” kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy Pat egy igazi horseman, aki valóban kiválóan megérti a lovakat, módszere a horsemanship alapokra épül. Horsemnship azt jelenti, hogy először megpróbáljuk megérteni a lovakat és eztán úgy kezeljük őket és úgy dolgozunk velük, amit ők is megértenek és követni tudnak. Mindez komoly tudást és hozzáértést jelent. Azok a dolgok, amiket a lovaddal tettél, és mindezek után nem érted, hogy miért viselkedik így, azt sugallja számomra, hogy még nem igazán érted a lovak nyelvét. Afelől is kétségeim vannak, hogy egyenlőre precíz “Parelli munkát” tudnál végezni a lovaddal. A VF.műhelyeken az első nap végén, miután megismerkedtem a lovakkal és lovasokkal, mindig tartok egy kis előadást, mert tudom, hogy mielőtt nekifognánk a tényleges munkának, kell legyen legalább egy vázlatos kép bennünk arról, hogy mivel, kivel is foglalkozunk. Ne érts félre, nem kritizálni akartalak, hiszen még nem tudsz néhány dolgot, és ez rendben is van, de néhány nagyon komoly dolgot kérdeztél tőlem, és azt hiszem őszinte választ vártál. Nagyon sok rossz dolgot követtem el életemben a lovakkal szemben, hiszen egyszerűen még nem tudtam jobban csinálni a dolgokat. Az, ahogy feltetted nekem a kérdésed, azt bizonyítja számomra, hogy a lovad sokat jelent Neked és nagyon szeretnél tanulni. Nos, kívánom, hogy nagyszerű élményekben legyen részetek a kis csődörcsikóddal, és hogy megmaradjon kitartásod, hogy még többet akarj megtudni a lovakról. Megéri! Sok lószerencsét! Victor

Lovaglás kötőfékkel?

Szia Victor! Kb. 6 hónapja vásároltam egy lovat Parelli módszerrel volt idáig lovagolva, ami nekem is nagyon megtetszett. A ló teljesen korrekt, tolerálja a hibáimat amiből akad bőven. Mivel nincs zabla a szájában csak a kötőfék a fején, képtelen vagyok egyensúlyban, egyenesen, korrekt támaszkodással előre lovagolni. Lépésben minden oké, ügetésben, vágtában szétesik, elvisz a vállán stb. Nyilván velem van gond, de kíváncsi volnék valójában sokkal nehezebb csomózott kötőfékkel korrektül lovagolni vagy sem. Ha Csömör 50 km körzetében lenne kurzus mindenféleképpen ott leszek. Válaszod előre is köszönöm. István 2008.03.19 Kedves István! Nagyra becsülöm Patet és módszerét és lennék az utolsó, aki kritizálja a munkáját vagy amit az egész horsemanship mozgalomért tett. Azonban tekintve azt a lépést, ami aközött van, hogy földről dolgozunk a lóval és hogy ráülünk, kicsit eltér Tőle a véleményem. A horsemanship azt jelenti, hogy úgy kommunikáljunk a lóval, ahogy az számára is érthető, és ez nem áll meg a földről való munkánál! Természetesen a talajmunka az alapja mindenfajta tényleges lovasmunkának. A ló jól kell hogy érezze magát, el kell érnünk, hogy Velünk akarjon lenni. De minden jól működő kommunikáció ló és ember között a szigorú hierarchián alapul, a nyomás és engedés egyensúlyán. Akár földről, akár nyeregből dolgozol mindkettő ugyanúgy nyomás és engedés. Kötőfékkel lovagolni a lovat alapjában véve nem nagy dolog. Ha jól képzett és megfelelő tréningben van, tudja hordani magát. De kiképezni egy lovat csak kötőfékkel szerintem nem a helyes megközelítés. A ló számára, ha lovagolják a legfontosabb dolog megtanulni, hogyan reagáljon a legfinomabb segítségekre is és hogy megtanuljon összeszedetten menni. Ez nagyon lényeges, hiszen ha nem megy összeszedetten, az azt jelenti, hogy nem lép maga alá a hátsó lábaival, többet terheli az elsőket és nem használja a hátizmait. Ha viszont összeszedetten megy, a lovaglás, az edzés egyenletesen erősíti meg a testét, könnyedebben hordja a lovas súlyát, kisebb valószínűséggel sérül meg. Őszintén kétlem, hogy ezt pusztán kötőfékkel, vagy kantárszerű kötőfékkel el lehet érni. (Egyébként az a kantár, mely hatását az orra fejti ki, az minden csak nem finom szerszám! A ló orrán ugyanis nagyon érzékeny idegvégződési pontok futnak, éppen ott, ahol az ilyen jellegű kantárok hatnak, így komoly fájdalmat okoz(hat)nak.) Szóval, ha kötőfékkel lovagolod a lovad, de nem tudsz vele összeszedetten menni, illetve nem tudod megfelelően irányítani, a ló az elejére esik, az első lábait terheli és ez nem túl egészséges számára. Ha már ügetésben sem tudod a lovad irányítani, az azt jelenti, hogy nem kontrollálod, és egy kicsit is veszélyesebb, vagy szélsőségesebb helyzetben egyáltalán nem tudod kezelni a lovad, ami viszont számodra nem biztos, hogy egészséges… Ha egy ló szája nagyon érzékeny side pull-t használok a kezdeteknél és később felteszek rá egy csikózablát a boxban, hogy ott tudja rágcsálni, hozzászokik, hogy hordania kell. Amilyen hamar csak lehet csikózablát használok, mert azzal finomabban, érzékenyebben tudom alkalmazni az oldal irányú húzást. Nem szeretek Bousallal, vagy zsinóros kötőfékkel lovagolni, mert nem tudok velük elég oldal irányú húzást kifejteni. Ha meghúzom, akkor hátra, vagy lefelé húzom a ló fejét, és ez – különösen a fiatal lovaknál – túl sok a lónak. Szerintem bármilyen kötőfék legyen is, egyszerűen nem elég finom szerszám, hogy precíz, alapos lovagoltságot érjünk el. Sem a Bousal, sem a zsinóros kötőfék vagy csikózabla nem finom eszköz ha nem a megfelelő kéz használja. A lóval együtt dolgozni mindig kompromisszumok megkötését jelenti, hiszen a ló maga nem akarna dolgozni, vagy lovagolni, szabadon akarna futkározni. De azt hiszem, ezt a kompromisszumot kivéve meg kellene próbálnunk úgy dolgozni a lovunkkal, hogy az mindkét fél számára élmény legyen. Ez azt jelenti, hogy a lovat úgy kell edzeni, hogy az számára érthető és követhető legyen, Mi pedig örömünket leljük a közös munkában, a lovaglásban, és ami nagyon fontos, mindig biztonságban érezzük magunkat. Lovakról tanulni, hogyan kell dolgozni Velük, hogyan kell lovagolni Őket, nem lehetséges egyik napról a másikra. Mint minden más sport, a lovaglás is éveket vesz igénybe, mire csak egy kicsit beletanulunk. Nincs egyszerűbb megoldás! A lovakról való tudást nem lehet összeszedni csupán egy hétvégi kurzuson, vagy egy tankönyvből. Persze a kitartó tanulás, a tanulásra fordított idő és energia befektetés nagyon-nagyon fontos. A legfontosabb azonban megtanulni, hogyan legyünk kritikusak, hogy rájöjjünk mi működik és mi nem. Akárki, akármit mond, ha nem működik, akkor nem jó. Legalábbis Neked nem jó. Remélem válaszom legalább részben megfelel annak, amit vártál. Minden jót és És sok lószerencsét kívánok! Victor

10 hónapos mén csikó

Kedves Victor! Nagy érdeklődéssel olvasok minden anyagot, amely a természetes lovaglásról ad tájékoztatást. 10 hónapos mén csikóm van, akivel mondhatom, (pozitív) mintaszerű a kapcsolatunk. 3 hónapja van nálam, az első két hónapban 2-3 naponta \"találkoztunk\", most ez lecsökkent egyéb okokból kéthetente 1 alkalomra. Örömmel tapasztaltam, hogy a kapcsolatunkon ez mit sem változtatott. Mégis van bennem egyfajta tudatlanság azzal kapcsolatban, hogy mikortól célszerű és érdemes ennek a módszernek a használatát elkezdeni, milyen rendszerességű találkozást igényel. Erre vonatkozóan sajnos nemigen találtam adatokat. Válaszát előre is megköszönve, Üdvözlettel: Sz. Edina 2008.03.12 Kedves Edina! Először is gratulálok a csődörcsikódhoz! Úgy tűnik nagyon sok örömötök van együtt, és nagyon jó kapcsolatod van a kis lovaddal. Az egyik kérdésed az volt, ha jól értettem, hogy milyen gyakran kell dolgozni a csikóval? Nos, azt írtad, hogy nem tudtál olyan sokat gyakorolni vele az elmúlt hónapban, mint amennyit tudtál két hónappal korábban és még mindig emlékszik a feladatokra, ez azt jelenti, hogy nagyon jó munkát végeztél!! Nem csak az fontos, hogy mennyi időt töltünk a lovunkkal, hanem ennek az eltöltött időnek a minősége is. Mint menekülő állat, a ló minden élményét elraktározza, ami történik vele, mint egy chipen. Nem engedheti meg magának, hogy elfelejtsen bármit is, mert a természetben nincs két esélye, egészen egyszerűen nem követheti el kétszer ugyanazt a hibát. A ragadozó hibázhat, de a zsákmány állat nem. A ragadozó megengedheti magának, hogy felejtsen, a menekülő állat viszont nem. Bármit tanítasz a lovadnak, mindig emlékezni fog rá. Tudnunk kell, hogy mindig mindent megtanulnak. Bármit csinálunk Velük, azzal tanítjuk Őket valamire! Egy csikónak vagy fiatal lónak sokkal fontosabb, hogy koruknak és nemüknek megfelelő lovakkal legyenek együtt, mint az, hogy emberekkel kerüljenek kapcsolatba. Éppen ezért szoktam a csikóinkat – természetesen némi csikó-óvodai okítás után – magukra hagyni. Ebben a korai időszakban a legfontosabb dolog, amit a lónak meg kell tanulnia, hogy beilleszkedjen a hierarchiában. A ló számára az alárendelődés megtanulásának legjobb módja, ha azt más lovak társaságában teszi, tőlük tanulja meg, mit jelent ez. Ezért annyira fontos egy csikó számára, hogy hasonló korú társai között nevelkedjen – megtanulja szociális viselkedést és az alárendelődést. Nálunk mindig egy idősebb lovat tettünk a csikók közé, egy idősebb kancát a „lányokhoz” és egy idősebb heréltet a „fiúkhoz”, így minden csikó megtanult alárendelődni a kezdetektől fogva. Ha egy ló egyszer megtanulta hogyan kommunikáljon az emberekkel a megfelelő módon, a tisztelete irántunk meg fog maradni, ezért viselkedik a lovad ugyanúgy, mert megtanulta a szabályokat. Az igazi horsemanship azt jelenti, kezeljük úgy a lovat, ahogy az a legjobb a lónak. És ez, különösen az első években azt jelenti, hogy hagyjuk őket magukra. Kiváltképp a fiatal méneknél mindig előjön egy olyan helyzet, amikor ki akarják próbálni újra, hogy ki a főnök, vajon a hierarchia megváltoztatható-e. De ha az alárendeltségi rendszer egyszer tisztán beállított, nem nagy dolog emlékeztetni rá, hogy hol is a helye a hierarchiában. Mi a legfontosabb része a csikókkal végzett munkának és mikor kezdhetünk el velük foglalkozni? A leghatékonyabb időszak a „tréningre” közvetlenül a születés után van. Ez az az idő, amikor a „winchester” még teljesen üres és soha többé az életben nem raktároz el olyan sok információt egyszerre, mint az első néhány órában a világrajövetel után. Ekkor van lehetőség arra, hogy tréningezzük a lovat az emberekkel való kapcsolatra. Számos lóval megcsináltam ezt az Imprinting tréninget és meg kell mondjam, hogy megdöbbentő eredménnyel és nagyon hatékonyan működött. DE – Akármit teszel a lóval ebben a fázisban, az nagyon erősen benne fog maradni, csaknem visszafordíthatatlanul. Minden amit helyesen csináltunk, DE MINDEN OLYAN IS, AMIT HELYTELENÜL! Nagyon erősen javaslom, hogy ezt a munkát csak olyan ember végezze, aki valóban tudja, mit csinál és ért ahhoz, amit csinál. Természetesen vannak könyvek, amikben olvashatunk és tanulhatunk erről a módszerről, de ahogy legtöbbször az életben, az írott szó és a valóság nem mindig egyezik! Ez az egyik aspektusa annak, amiért nagyon erősen óva intek mindenkit az Imprinting tréninggel kapcsolatban. A másik, és amiért felhagytam ezzel a tréninggel az az, hogy ez egy nagyon durva betolakodás a kanca és a csikó közti teljesen intim szituációba. Különösen a fiatal kancák az első csikójukkal vagy azok, akik nagyon védelmezik a csikójukat meglehetősen nagy stresszt élnek át ilyenkor, ezért elhatároztam, hogy jobb, ha nem zavarom meg ezt az olyan fontos pillanatot mama és baba között. Sosem volt különösebb gondom a csikók kezelésével akkor sem, ha néhány nappal később kezdtem el velük dolgozni, amikor a baba-mama kapcsolat már beállt. Sok évig ott voltam minden születésnél és végigcsináltam a születés utáni „kezelést” a csikókon, de az első vakcinázás amúgy is, ettől függetlenül is elég nagy stressz a kancának és a csikónak. Szóval maradjunk annyiban, hogy nem csinálunk Imprinting tréninget, de mikor kezdjünk el foglalkozni a csikóval? A kötőféket egy héttel a születés után szoktam a csikókra tenni. Eddig az időig megpróbálok minden nap néhány percet a boxban tölteni a kancával és a csikóval. Csak ott vagyok és várok, amíg legyőzi a kíváncsiságát és odajön hozzám. És minden csikó kíváncsi… Nem csinálok sokmindent, csak kinyújtom a kezem és óvatosan megérintem, ha megengedi. Néha csak állok és nem csinálok semmit, meg sem érintem a csikót. 100-ból 99 esetben egy hét után a csikó úgy fog benned bízni, hogy a hét végén a kötőféket könnyedén fel tudod helyezni. Amikor a csikó már hozzászokott a kötőfékhez, megpróbálok dolgozni vele egy pár percet minden nap egy hétig vagy tíz napig. Ez idő alatt megpróbálom megvakargatni, dörzsölgetni az egész testét, és elkezdem felvenni a lábait egy-egy pillanatra. A legjobb módja annak, hogy egy lovat a kötőfékhez szoktassunk az, ha a boxban kezdjük el vezetgetni először csak néhány lépés erejéig. Később pedig valakinek a segítségével kötőféken és vezetőszáron vezetem ki a kancát és a csikót a legelőre a napi rutin részeként. Addig csinálom ezt a tréninget, amíg a csikó szépen, ijedtség nélkül reagál miközben foglalkozok vele. Ezután magára hagyom, nem dolgozok vele, egészen az első körmölésig. Akkor már csak fel kell frissíteni a tréning programot. A leválasztás után ugyanazt csinálom minden csikóval ismét, először a boxban dolgozom velük, úgy hogy egy ismerős ló a szomszédban van. De ezután elkezdem vezetni, életében először egyedül, a társaitól távol. A legfontosabb dolog a fiatal lovakkal való munkában, hogy a figyelmi terjedelmük nagyon rövid és csak igen rövid ideig tudnak koncentrálni. Ha átlépjük ezt az időkeretet, a tréningünk épp az ellenkezőjét éri el, mint amit szerettünk volna. Általánosságban véve, az alapszabály számomra a csikókkal és fiatal lovakkal való munkában a következő: Dolgozzunk velük annyit, amennyit szükséges és hagyjuk magukra őket, amennyire csak lehetséges. Minél inkább hagyjuk, hogy a ló lóként éljen „óvodás” korában, annál inkább természetesen és mentálisan egészségesen nő fel. A lovagoltság nehéz időszaka elég hamar eljön amúgy is, szóval legalább addig hagyjuk őket igazi lóként élni, ameddig csak lehet. Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, hogy a lovak nem nagyon igénylik a velünk való kontaktust, és mindig a társaikkal való kapcsolatot fogják előnyben részesíteni, de azt hiszem, meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a csalódással. De legalább ott van az „ember legjobb barátja”, aki mindig is szeretni fogja a társaságunkat a maga módján. Talán inkább vigaszt és örömet kéne találnunk Benne, mert sajnos a legjobb barátunk soha nem egy ló lesz! Kedves Edina, remélem, hogy valamiképpen kielégítő volt a válaszom. A legjobbakat, És sok lószerencsét kívánok! Victor

Nő a világ?

Kedves Victor! Szeretném megkérdezni a véleményedet egy érdekes dologgal kapcsolatban a lovassportban. Ha körbenézek a lovardákban vagy lovas pályákon, szinte csak lányok lovagolnak. De ha megnézem a nagyobb versenyeket, pláne magasabb szinten, csak néhány női lovas van. Mit gondolsz, ez azért van, mert a férfiak tehetségesebbek a lovaglásban általában? Lehet hogy ez a kérdés buta, vagy nagyon egyértelmű a válasz, de ezt vettem észre és mióta tudom, hogy sokfelé jártál, és évekig nagyon sok versenyen vettél részt, így közelebbről beleláttál a dolgokba, úgy gondoltam, ezt megkérdezem. Előre is köszönöm a választ! Klára Kedves Klára! Először is köszönöm a kérdésed! Nincs olyan, hogy buta kérdés, sokkal inkább buta válaszok vannak. A kérdésed egyáltalán nem érdektelen, hiszen a jó kérdés az, amit nem könnyű megválaszolni és a Tiéd egy ilyen. A szemmel látható ellentmondás, amiről beszélsz, nagyon összetett jelenség. Sok ezer évig a lovaglás a férfiak dolga volt. A férfiak lóháton mentek háborúba, a cowboyok (parasztok) lóhátról végezték a munkájukat. A lovak mindig a férfiak világához tartoztak. Természetesen a királynőknek, hercegnőknek, magas rangú, gazdag hölgyeknek a lovaglás az oktatásuk részét képezte, sikkes dolog volt, de a legtöbb úgynevezett “normál, vagy átlagos” nő számára a ló teljesen kiesett a látótérből egészen 25-30 évvel ezelőttig. Amikor egy területet sokáig birtokolsz, nagyon nehéz aztán átadni. Több ezer évig e terület közel sem volt valami “játszótér”. A férfiak vörösre ülték a feneküket napi 15 órát ülve a nyeregben, 40 fokban, hajtották a csordákat, vagy csak lógatták az orrukat a nyeregben, ha jött a vihar, mikor nyilak repkedtek, kardok csattogtak, golyók süvítettek a fejük mellett. A lovaglásért elég nagy árat kellett fizetni a férfiaknak. Az elmúlt 30 évben azonban a lovaglás megközelítése alapjaiban és drasztikusan megváltozott, hiszen az emberiség történetében először a ló háborús- vagy munkaeszközből szabadidős partnerré vált. Ezzel a változással egy időben indult el a lovassportban a “girlie power” vagyis a lányok elkezdtek az élre törni. Az emancipáció a lovassportban kéz a kézben járt a női egyenjogúsági mozgalom terjedésével általában véve. Mint az élet számos más területén, a lovassportban ugyancsak helye van a női egyenjogúságnak. Igaz, hogy még mindig több férfi lovagol az élsportban, de az arányok változnak. Az egyik szakág, ami már szinte nők által uralt terület, például a díjlovaglás. A díjugratásban és a militaryban is egyre több és több nő szerepel. A western versenyeken, mint például cuttingban, női versenyzők, például Kathy Daughn vagy Linda Burch már nyertek a világ legrangosabb és legnagyobb presztízsnek örvendő versenyén, az NCHA CUTTING FUTURITY-n. A csajok jönnek fel, akár tetszik a fiúknak, akár nem. Személyes véleményem szerint, a nők genetikailag „alkalmasabbak”, tehetségesebbek a lovaglásban. Két alapvető okból kifolyólag: A nőnek rendelkeznie kell a „valakiről való gondoskodás” képességével, ami önmagában nem fejezhető ki szavakkal, beszéddel. Ha egy nőnek gyermeke van, „olvasnia”, értenie kell a baba reakcióit, viselkedését egy olyan szinten, ami a finom érzékeken és a tiszta érzésen alapul. Az anyának olyan módon kell kommunikálnia, amit baba megért, mert máskülönben nem működik a dolog. És ugyanez a helyzet a lovakkal is. Hiszem, hogy az intuitív (beleérző) képesség a legfontosabb eszközünk az egész lovakkal kapcsolatos munkában. És ebben a tekintetben a nők a férfiak felett állnak. A második ok pusztán fizikai. A női test alapvetően hajlékonyabb és rugalmasabb, mint a férfi test, így általában véve a nőknek könnyebb a mozgásukat a lóéhoz igazítani, mint a férfiaknak. A legjobb példa a díjlovaglás. Semmilyen más szakágban nem szükséges olyan finom precizitás és lovasérzés, mint a díjlovaglásban. Szerintem a díjlovaglás a lovas sportok királya (királynője), és nagyon erős női mezőnyt tudhat magáénak. Annak a ténynek, hogy az élsportban több férfi van jelen, mint nő, semmi köze nincs a képességhez vagy a tehetséghez. Vannak előnyök a férfiak oldalán is, melyek különösen az olyan sportokban érvényesülnek, mint a díjugratás vagy a reining, ahol a nagyobb agresszív potenciál kedvező lehet – de még ezeken a területeken is a nők egyre jobbak és jobbak lesznek. Például Meredith Michaels Beerbaum, Jessica Kürten a díjugratásban, Silvia Rzepka – Sapergia, a Schultheiss nővérek a reiningben stb, stb. Férfi vagyok, úgy is érzem magam, mint egy igazi férfi. Tetszik vagy sem, verhetem a fejem a falba, de nem hagyhatom figyelmen kívül a tényeket. Jönnek a lányok! És nagyon gyorsan jönnek! Szóval fiúk, töröljétek meg az orrotokat, húzzátok a fejetekbe a kalapot, kössétek fel a gatyát, és COWBOY UP! Sok lószerencsét! Victor

12 éves lipicai

Ménesből frissen kivett ló

Lovaglás kötőfékkel?

10 hónapos mén csikó

Nő a világ?

Aktuális VF műhely

A hét kérdése

Tanítványok mondták

Tréning

Elérhetőség

Copyright – Szerzői jogok

Adatvédelmi nyilatkozat