Mónika és Zoltán mondta...
Kedves Victor! Szuper élmény volt részt venni az öt napos tanfolyamodon! Rengeteg új dolgot tanultunk és mindemellett nagyon jól éreztük magunkat! A legfontosabb, amit szeretnék kiemelni, az érzés - hogy a lóval együtt vagy, hogy a két testnek egyként kell mozognia - ami által minden könnyebben, gördülékenyebben megy a lovaglásban. Ha a ló és lovasa eggyé tudnak válni, akkor érzik egymás minden rezdülését, a ló minimális, finom segítségekre is készségesen megteszi, amit szeretnénk tőle. Sok újdonságot tanulhattunk Tőled a lovakkal való kommunikációról, a testbeszéd fontosságáról. Ezek nagyon fontos dolgok, mert a ló és ember közötti közös "nyelv" megléte nélkül nincs közös munka. Értenünk kell a ló ösztönös reakcióit és úgy kell viselkednünk vele, hogy ő is megértsen minket, egyértelműek legyenek számára jelzéseink. Ezáltal válik harmónikussá a ló és lovas kapcsolata. Nagyon hasznosnak tartjuk, hogy elméleti képzést is csatoltál a magas színvonalú gyakorlati képzés mellé! A kettő kiegészítve egymást részletes, precíz képet adott a lovaglás, a lovazás tudományáról. A földi munka fontosságát is itt értettük meg, a futószárazásnál érzékelhető volt, hogy a testünkkel történő finom mozdulatokkal is mennyire könnyen irányítható a ló.
A futószáron történő lovaglás nagyon nagy élmény volt számunkra. Behunyt szemmel, kizárva a külvilágból érkező ingerek jelentős részét, csak a ló mozgására figyelve, folyamatosan ellazulva, a tartás és ülésbiztonságot növelő gyakorlatokkal szinte egy meditatív állapotba került az ember. Számomra ez nagyon fontos volt, mivel több, mint két éve nem nagyon mertem lóra ülni ( egy esés miatt - amely előtt még sosem vágtáztam, és terepen beugrott a ló vágtába, én pedig egy egy szép nagyot estem róla). Ez nagyon mély nyomot hagyott bennem, és hiába szeretem nagyon a lovakat, nem volt bizalmam sem feléjük, sem pedig magamban arra, hogy ezt képes leszek legyőzni. Az első ilyen futószáras lecke után éreztem, hogy van remény! A harmadik napon oda jutottam, hogy én kértem, hogy szeretném megpróbálni a vágtát. Úgy éreztem, hogy meg tudok bízni a lóban, önmagamban és persze Victorban is, hogy csak jó dolog történhet velem, rossz semmiképpen sem. Igaz, hogy csak két kört vágtáztam futószáron aznap, de a végére mosolyogni tudtam, és úgy éreztem, megint kitárult egy ajtó előttem, ami eddig hét lakatra volt bezárva. Nagyon szép élmény volt! Innentől kezdve, ha az edzés végén vágta volt, már vártam ezt a kellemes érzést, ami közben a lelkemben felszabadult! Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél legyőzni a félelmemet, végtelenül hálás vagyok érte! Ami még szerfelett tetszett, hogy különböző szintű edzéseket nézhettünk meg, láttuk, hogy a csikókkal hogyan kezded el a munkát. Itt minden a kölcsönös tiszteleten, a bizalmon és a pozitív kommunikáción alapul. Férjem, Zoltán, azt mondta, hogy öt év alatt nem tanult annyit a lovazásról, a lovaglásról, mint Nálad az öt nap alatt. Nagyon jól érezte magát az irányított edzéseken, sok apró, finom dolgot sajátíthatott el a segítségadások terén. Olyan új információkat kaptunk, amit eddig még senki sem mondott el és mutatott meg ennyire érthető és részletes formában. Két különböző céllal érkeztünk Hozzád, én a félelmemet akartam legyőzni, férjem pedig a már meglévő lovastudást csiszolni, és elmondhatom, hogy mindketten úgy érezzük, hogy a kitűzött célt maradéktalanul sikerült elérnünk a segítségeddel. Nagyon hálásak vagyunk, hogy egy olyan kitűnő szakembert ismerhettünk meg személyedben, aki a tudását maximálisan képes átadni! Biztosak vagyunk benne, hogy ha lehetőségünk nyílik rá, hamarosan folytatjuk a közösen elkezdett munkát. Mindent nagyon szépen köszönünk!
Üdvözlettel és tisztelettel: Mónika és Zoltán